2014. november 5., szerda

írói utószó

DRÁGA OLVASÓIM!

Minden bizonnyal elérkezett a legutolsó, végső bejegyzés a blogra. Annyi mindent kéne most írnom ide, ám nem tudom, meddig jutok. Azért belekezdek.
Valahogy februárban kezdtem írni ezt a történetet, talán 7-én, ha jól emlékszem. Az egész egy kósza, érdekes és izgalmas gondolatból szökkent szárba. Meglepő lesz talán, amit megosztok veletek, de ez a gondolat nem volt más, mint a családon belüli erőszak. Eleinte az Agapé teljesen másról és máshogy szólt volna, de aztán annyi ötlet, fordulat, momentum és karakter ötlött fel bennem, hogy így alakult. Elkerülhetetlen volt, hogy kiadjam magamból ezt a történetet, és elképesztő, hogy mire a végére értem, egyszerre ennyien álltatok mellettem! 
Tehát elérkeztünk a legvégére. Katie elég sok mindenen ment keresztül, de végül révbe ért, és remélem, ezzel Ti is elégedettek vagytok! Bár én, a magam részéről talán túlontúl kritikus vagyok önmagammal szemben, hiszen nem tartom valami remekműnek az Agapét, inkább amolyan próbának, amivel megnéztem, képes vagyok-e végigírni egy egész történetet saját kútfőből, és vannak-e, akiket ez érdekel. Hát büszkén és hálásan jelentem, hogy igenis, képes vagyok rá, és igen, vannak olvasóim! 
Most pedig szeretném megköszönni Istennek, hogy ilyen csodálatos talentumot helyezett belém. KÖSZÖNÖM! Nem tudom, hová lennék a sok gondolattól és érzéstől, melyeket beszédben egyszerűen képtelen vagyok megfogalmazni, ha nem lenne az írás. Hálás vagyok az ajándékáért, és azért, hogy kiteljesedhetek benne. Köszönöm az ötleteket, a karaktereket, és azt, hogy velük együtt átadhatok valamit Belőled is. Sosem felejtem el, mit tettél értem! Te vagy az én Megváltóm, akire akkor is hálával gondolok, ha éppen valami nehéz dolgon megyek keresztül. Benned testesül meg a valódi agapé szeretet. Köszönöm, hogy tapasztalhatom! <3
Nagyon szépen köszönöm továbbá minden drága, kedves, édes olvasómnak, amiért kitartott mellettem, és a történet mellett! Ezen a szerdán nem fejezet jön, és én nem kérem most tőletek, hogy kommenteljetek, hiszen annyiszor, de annyiszor megtettétek már! Hálával tartozom a sok pipáért, üzenetért, cseréért, a díjakért, mindenért! Kitüntettetek a figyelmetekkel. KÖ-SZÖ-NÖM!!!
Nincs is más hátra, csak hogy végre elbúcsúzzam. Azt hiszem, kuszán ugyan, de mindent leírtam. Ha meg nem, hát... talán a többit már tudjátok. Aztán az is lehet, hogy nem is olyan sokára újra találkozunk! ;)

szeretettel,
Dorine Osteen


4 megjegyzés:

  1. Drágaság!

    Szeretném összeszedni a gondolataimat, azokat, amiket mind a történettel kapcsolatban érzek, és tudod, fogalmam sincs, hogy sikerülni fog-e.
    Azt hiszem egy kósza kattintás vezetett az oldalra, majd haboztam, hogy valóban beakarom-e zárni az ablakot, majd elolvastam az ismertetőt, és a szereplők modulba is bekukkantottam. Azt hiszem ott dőlt el végleg, hogy az olvasód leszek. És mégis mennyire jól tettem! Valami csodálatosnak, egyedinek lehettem a részese, ezt pedig szeretném megköszönni neked. Szóval: Köszönöm! Képes voltál arra, hogy érzelmeket csalj ki belőlem, hogy nevessek, pityeregjek, meglepődjek, esetleg tűkön ülve várjam a folytatást.
    Legjobb lenne, ha nem ez a sztorid lenne az utolsó ahová (majdnem) rendszeresen kommentálok, szeretném, hiszen kár lenne elvesztegetni tehetséged.
    Azt hiszem, mindent összeszedtem, tisztességesen.

    Köszönöm, Bo <3

    VálaszTörlés
  2. Kedves Dorine!

    Valóban élvezet volt mindent átélni, ami a könyvben történt, és én is elmondhatom ( mint gondolom sokan mások ), hogy valóban van tehetséged ehhez! Ne hátráltassanak a saját alkalmatlansági érzéseid, írj! Biztos vagyok benne, hogy ha kéred, Ő segíteni fog!
    Nagyon örülök, hogy a részese lehettem az életed egy időszakának. Ez a sztori számomra is hasznos volt, fontos, és meghatárózó.
    Mindenért nagyon hálás vagyok!

    Üdv: Rachel

    U.i.: Bár nem ismerlek, és valószínűleg te sem annyira, mint a többi kommentelőt, úgy érzem rokon lelkek vagyunk. Én is írok. Ha lehetséges, írnék privátban még pár dolgot, perszer csak ha nem baj. Még egyszer köszönöm! :)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Dorine!

    Örülök ,hogy megosztottad velünk a történet kezdetét és ,hogy eredetileg mit gondoltál belőle. Amúgy ez így szokott lenni. kigondolsz valamit, de észeb se kapsz és megy a saját útján a történet. :)
    Nincs mit köszönni, mert szerintem minden olvasó nevébe mondhatom ,hogy mi tartozunk köszönettel, hogy megírtad a történetet ezzel egy kis boldogságot adva (az olvasás ugyan is bizony jó hatással van az emberre) a mindennapi életünkbe.
    És legyen úgy ám, amit a végén írtál, hogy nem soká újra feltűnsz köreinkbe. ;)

    Ilona

    VálaszTörlés
  4. Kedves Dorine!
    Ugyan megkésve ám de én is erőt vettem magamon és elolvastam az Agapét. Már ismertem a blogot az indulásakor is, de valahogy nem éreztem rá késztetést hogy beleolvassak. Milyen rosszul is tettem.
    Egyik este azonban amikor valamilyen érdekes írást kerestem a blogok között, valami izgalmasat és mégis olyat amelynek van mondani valója..megpillantottam az Agapét újra. Olvasni kezdtem, és hatással volt rám. Szépen lassan szerettem bele, a karakterekbe a történetbe, az írásstílusba és a mondanivalójába. Úgy gondolom nem én vagyok az egyetlen akire hatással volt a sztori, mert ahogy látom sok mindenki a szívébe zárta az Agapét.
    Hálával telik meg a szívem amikor tekintetemet végigfuttatom a blogodon. Mert ez a történet alátámasztja hogy van még olyan ember a Földön akinek az értékrendje nem egyezik a világi látásmóddal! Felnézek rád, mert a Hited erős és meginghatatlan!
    Kívánom hogy sokakat tudj vele megmozgatni, és hogy mindig Isten vezetése formálja a tetteidet!

    Hálás olvasód,
    Fanni P.

    VálaszTörlés