2014. szeptember 10., szerda

19. - sasfészek

DRÁGA OLVASÓIM!
Először is, elnézést, amiért csak most hozom a részt! Mint mindenki más, én is elkezdtem az iskolát, és ennek fényében kevesebb időm jut az internet világára, köztük természetesen a blogomra is. Nem is nagyon kapcsoltam be a gépem, bár mivel ma csak tízre kellett suliba mennem (éljen a gimnázium néha laza órarendje!), ezért reggel megkíséreltem kirakni a részt - hát nem jött össze. Odáig jutottam, hogy átolvastam, de mást nem sikerült megcsinálnom, így délutánra hagytam a dolgot. Máskor megpróbálom máshogy intézni ezt az egészet, ígérem. Na de most elég belőlem, térjünk a lényegre!
Örömmel nyugtáztam, hogy tetszett nektek az előző rész, és kellőképpen izgalmasnak, titokzatosnak találtátok. Amint már említettem, egyfajta lavina indult el nemrég, ami még csak most érkezik majd el igazán, éppen ezért rettentően kíváncsi vagyok rá, mit gondoltok a kialakuló helyzetről, és miben látjátok a megoldását! Annyira jó volt olvasni a kommentjeiteket, olyan sokféle és fantasztikus alternatívát találtatok ki! Köszönöm nektek, hogy írtatok hozzám, valamint köszönöm a pipákat, a kattintásokat, a feliratkozásokat és mindent, csodálatosak vagytok! <3
szeretettel,
Dorine Osteen



~¤~







2013. 06. 17., Chicago
Míg az ujjaim görcsösen szorítják a kormányt, a tekintetemet egyenesen előre szegezem, az útra. Folyamatosan azon kattog az agyam, hogy mi lesz most. Egy fegyver csöve irányul felém, és semmi se tartja vissza attól, hogy a legkisebb rossz mozdulatomra golyót eresszen a bordáim közé. Nem szólok semmit, csak vezetek, és úgy próbálom levezetni az idegességemet, hogy minden izmomat megfeszítem. Quinn az előbb fejezett be egy telefonálást. Tehát akkor Hilgar számításai mégis beigazolódtak, és már világos, Eskü miért ugatta meg őt: mert tényleg rossz fiú.
Egy órája tartunk Chicago felé. Még egy kis idő, és be is érünk Downtownba, aztán ki tudja, mi lesz. Nehéz rászánnom magam, de megacélozom az arcom, a hangom és az idegeimet, és végre megszólalok.
- Mi ez az egész? - kérdezem. Magam is meglepődöm, milyen komoly a hangszínem. Mintha egy lennék a Marvel szuperhősei közül, akik sosem félnek és mindig erősek maradnak.
- Mármint...? - kérdez vissza Quinn.
Egy pillanat erejéig oldalra fordulok, de ahogy meglátom a fegyvert, kiráz a hideg, és inkább ismét előre kapom a fejem. - Mármint ez az egész – ismétlem magam hidegen. - Ki vagy te? És hová megyünk?
- Ja, hogy te nem is tudsz semmiről? - lepődik meg. Halkan felnevet, aztán megtörölgeti a hangtompítócsövet a tenyerével. - Nem csodálom. Rob nem az a fajta, aki csak úgy beavat mindenkit a piszkos ügyeibe...
- Mi? - kerekednek ki a szemeim. Még csak most esik le, hogy talán Quinn annak a maffiának a tagja, akikről Robert írt. Ha így van, akkor még annál is nagyobb bajban vagyok, mint eddig gondoltam.
- Bizony – bólint nagyokat a férfi. - Ki nem néznéd belőle, mi? Főleg azt, hogy egy rohadt áruló, semmi más.
Megremegnek az ajkaim: nem tudom, feleljek-e erre valamit. Tegyek úgy, mint aki semmiről sem tud, vagy jobb lenne, ha Quinn tisztában lenne vele, hogy vannak információim? - Ő a férjem – mondom végül a fogaim mögül sziszegve.
- Nem tudom, hogy mehettél hozzá – csóválja meg a fejét, majd hirtelen előre dől, és a fegyverrel hadonászva int egyet. - Itt jobbra – adja ki az utasítást. Miután engedelmeskedem és jobbra fordulok az autóval, ismét hátradől. - Szóval komolyan Kate, bedőltél a nagy macsónak? Tudod te, hány nője volt, míg velünk dolgozott?
- Hazudsz! - kiáltok fel. Véletlenül megrántom a kormányt, mire mindketten megborulunk egy kicsit.
- Hé! - ordít rám Quinn. - Ugye nem akarod, hogy lepuffantsalak? Kár lenne érted – teszi hozzá mosolyra húzva az ajkait.
- Undorító egy alak vagy – rázom meg a fejem. Direkt nem nézek rá, egyenesen előre szegezem a tekintetem, ám nem merem bevallani magamnak, hogy azért, mert mélyen érintett, amit az előbb mondott. Lehetséges, hogy Robert tényleg egy csomó nővel kavart előttem? Megrázom a fejem. Akárhogyan is van, nem számít. Nem, ez most a legkevésbé fontosabb dolog. Szeretem őt, és mindent el fogok követni, hogy túl legyünk ezen az egészen.
- Nem is tudom, ki az undorítóbb – kacag fel Quinn. - Na mindegy. Ami pedig azt illeti, ha nagyon szeretnéd tudni, a Főnökhöz viszlek.
- Minek? - Idegesen nyelek egyet, de a hangom továbbra is acélos marad.
- Te leszel a csali – vigyorodik el önelégülten.
Már akkor tudom, hogy ez mit akar jelenteni, mikor először meghallom a szavakat. Aztán ahogy egyre közelebb érünk a célhoz, már teljesen a tudatában vagyok annak, mi következik. Engem akarnak felhasználni, hogy előcsalják Robertet, aztán ha megvan, majd mindkettőnkkel végeznek. Egyszerű, gonosz és nagyszerű terv.
Ahol végül kikötünk, leginkább egy régi, háborúkat megélt lakótelepre emlékeztet. Már előre tartok
tőle, mi fogad majd a levegőben, mikor kinyitom az ajtót. Mindenhol teli kukák, a szemeteszsákok fölött legyek köröznek. Gyerekek szaladgálnak az utcán: félmeztelenül, néhányan teljesen meztelenül és piszkosan. Leginkább nőket látok ülni a tömbök aljánál összetákolt székeken, koszos ruhákban. A bőrük sötét, a hajuk kusza fonatokban lóg a fejükről, és folytonosan mozgó szájukról arra következtetek, hogy már van gyakorlatuk a pletykálkodásban. Egyedül akkor hallgatnak el, mikor mi kiszállunk a kocsiból. Nem akarom itt hagyni ezt a drága autót, mert biztos, hogy halála lesz, de erről nem szólok. Most mindennél fontosabb, hogy épségben megússzam ezt az egészet.
Az asszonyok mindegyike elhallgat, mikor kinyitjuk az ajtót. A nyomortelep bűze azonnal megcsapja az orromat, de tartom magam, és rezzenéstelen arccal követem Quinnt az egyik ajtó felé. A fegyvere csöve még mindig a derekamba mélyed, ezért eszembe se jut, hogy esetleg segítségért kiabáljak – na meg nem hinném, hogy ezen a helyen bárki is segítene nekem. Itt az emberek eladják a saját gyermekeiket, hogy drogot és alkoholt vehessenek maguknak.
- Gyerünk – ránt ki a hang a gondolataimból. Quinn ujjai a csuklómra kulcsolódnak, és így ránt be az ajtón.
- Megyek már! - förmedek rá, mire úgy néz felém, mintha ágyékon rúgtam volna. Hirtelen megtorpan, szembefordít magával, és megragadja a pólómat az nyakamnál. Olyan közel húz magához, hogy az arcomon érzem a leheletét.
- Odabent – bök a szemöldökével az egyik ajtó felé – nem beszélhetsz így. Se velem, se senkivel, legfőképpen nem a Főnökkel. Érted? - Semmit se válaszolok, ezért hozzá teszi: - Hidd el nekem, ha azt mondja, kivágja a nyelvedet, akkor meg is teszi. - Felvonja a szemöldökét, hogy lássa: megértettem-e végre.
- Oké – bólintok pár aprót.
- Akkor gyerünk – hátrál el az arcomtól.
A szívem a torkomban dobog, ahogy Quinn hármat kopog az ajtón. Kicsit furcsa, hogy azonos időközöket hagy a kopogások között, bár egyből arra gondolok, hogy ez biztos valami titkos jel, hogy az odabent lévők tudják: közülük való, aki be szeretne jutni. Akkor leszek ebben biztos, mikor az ajtó kitárul, mi pedig átlépjük a küszöböt.
Az első, amit érzékelek, az Quinn szorítása a csuklómon. Most mintha erősebb lenne. Biztos azért csinálja, hogy durvának tűnjön és bevágódjon a bandavezér előtt. Aztán, ahogy lüktető szemeim lassan hozzászoknak a bent uralkodó félhomályhoz, mást is felfogok. Nincsenek idebent sokan: két pasas meg egy nő, akiben azonnal felismerem Maya Peters személyét. A körmeit reszelgeti, és mikor meglát, az arcán felismerés fut át. A két férfit nem ismerem, sosem láttam még őket ezelőtt. Lehet, hogy egyikük az a bizonyos Főnök?
- Hol a Főnök? - kérdezi azonnal Quinn, mindenféle köszönés nélkül. A két pasas nem válaszol, sőt, mintha észre se vettek volna minket, csak ülnek a székükben és sutyorognak valamit. Egyedül Maya reagál.
- A szobában – bök jobbra, egy ajtóval elválasztott rész felé. Sötétbarna, hatalmas szemeit közben le se veszi rólam. Egészen biztos vagyok benne, hogy tényleg felismert, de nincs több időm ezen agyalni, mert Quinn megindul, nekem pedig muszáj követnem.
A lépteim alatt egy kicsit recseg a padló, a hátamon érzem, hogy Maya minden mozdulatomat figyelemmel kíséri. Már csak valami hátborzongató zene kéne, és az egész olyan lenne, mint egy horrorfilm. Ki lehet az a Főnök? Még pár pillanat, és megtudom, ebben egészen biztos vagyok. Ám még mielőtt kopogna, Quinn átnéz a válla fölött, egyenesen rám.
- Odabent ne legyen nagy a szád – mereszti rám a szemeit. - A saját érdekedben. -Nem válaszolok, csak lesütöm a szemeimet és bólintok egyet. Mire megbánom a viselkedésemet, már késő: Quinn kopog. - Meghoztam a lányt, Főnök! - mondja hangosan.
- Gyere be – hangzik a válasz.
Nem túlzok, ha azt mondom, a hideg futkos a hátamon, mikor Quinn lenyomja a kilincset, és átlépjük a küszöböt. A szobában félhomály uralkodik, mint kint, de azért pár fokkal normálisabbak a körülmények. Nem mondanám, hogy luxus a szoba, azonban biztos, hogy nem koszos a padló, és a falakat sem borítják koszfoltok.
Egy férfi ül az íróasztal mögött egyszerű székben. Kicsit testesebb, az arca is kerek, úgy látom sötétbarna haja van, és nem valami magas. Fekete inget és nadrágot visel, ami eléggé átlagossá teszi a megjelenését. Ha a boltban találkozom vele, biztosan nem nézem ki belőle, hogy maffiavezér, ám így, ilyen körülmények között le se tagadhatná.
Arra eszmélek fel, hogy a férfi felnéz, egyenesen rám. Pár pillanatig bámulunk egymásra: éppen annyi ideig, hogy az ajkaim résnyire nyíljanak, a szívem pedig újra hevesen kezdjen verni. Aztán a fickó int egyet, Quinn szorítása pedig azonnal enyhül a csuklóm körül. Apró neszezésekből hallom, ahogy elrakja a fegyverét, majd a padló recsegéséből arra következtetek, hogy kimegy a szobából. Mikor az ajtó halkan becsukódik mögötte, nehezen nyelek egyet. Olyan érzés, mintha a szám fűrészporral lenne teli, holott a tenyereim pillanatról pillanatra jobban izzadnak. Próbálom halkan venni a levegőt, lévén, hogy a csend szinte tapintható most, hogy nem hallok semmit, csak a saját szívem kalapálását. Magamban azonnal Istenhez fohászkodom segítségért.
Érzem, hogy a homlokomon vízcseppek gyöngyöznek, mikor a Főnök egyszer csak feláll, és elém sétál. Talán túl sok akciófilmet nézek, de már előre készülök a borzalmakra, amik most következnek. Lehet, hogy meg fog kínoztatni, vagy valóban kivágja a nyelvemet... Ám legnagyobb meglepetésemre egyszer csak az ujjai közé fogja a tenyeremet, és gyengéden kezet csókol. A döbbenet minden bizonnyal az arcomra is kiül, mert mikor ismét rám néz, elmosolyodik. Kerek arcában apró, gonosz kis szemek ülnek. Furcsa, de olyan alacsony, hogy még rám is felnéz, pedig én nem vagyok valami magas.
- Mrs. Brown – szólal meg végre. Összerezzenek a hangjától. Nem túl mély, nem túl magas, olyan... olyan, amiből az ember tudja, hogy ebben az alakban a látszat ellenére sem szabad megbízni. - El sem hinné, mennyire örülök, hogy végre találkozunk – teszi hozzá. Mikor nem felelek, hátrál egy lépést és elengedi a kezem. - Parancsol egy teát? - kérdezi udvariasan. Némán megrázom a fejem, mire hellyel kínál, de azt is visszautasítom. Csak állok ott a szoba közepén, akár egy szobor. - Rendben – sóhajt fel. - Tudom, hogy ez most egy elég kínos helyzet, de kérem, hadd magyarázzam meg! - Az asztala mögé sétál, és újra helyet foglal a trónján. - Nos. Gondolom azt tudja, hogy ki vagyok. Így van?
- Így – szalad ki a számon. Kihasználom, hogy megszólaltam, és gyorsan mély levegőt veszek.
- Nocsak! - vigyorodik el a pasas. - Tehát mégis van hangja. Remélem arról is beszélgetett az informátorával, hogy miért van itt.
- Csali vagyok – mondom halkan. Rögtön utána erőt veszek magamon, kihúzom a hátam, és a maffiavezérre emelem a tekintetem.
- Valahogy úgy – húzza oldalra a száját. - Tudja, Kate... Nem zavarja, ha így nevezem? - köszörüli meg a torkát.
- De – mozgatom meg egy kicsit az állkapcsom. - Zavar.
- Rendben, akkor maradjunk a Mrs. Brownnál – emeli magasba megadóan a tenyereit. - Szóval tudja, én igazán nem akartam ezt, de valahogy muszáj rábírnunk Robbyt, hogy bújjon elő.
Annyira meglep, hogy így becézi Robertet, hogy nem is gondolkodom azon, mit mondok. - Honnan tudja, hogy miattam elő fog jönni? - kérdezem. Szuper, egyre inkább felbátorodom.
- Ugyan már! - csap a levegőbe a Főnök. - Egészen biztos vagyok benne. Kellő fenyegetéssel majd előkerül. Ne higgye, hogy csak maga ismeri őt.
Az az igazság, hogy mindeközben a gyomrom apróra zsugorodott, és most azon szurkolok, nehogy a padlóra pakoljam azt a kiadós ebédet. Mert a maffiafőnöknek igaza van. Én is pont olyan jól tudom, hogy Rob naivan belemenne bármibe, ha az én biztonságom a tét. Akár még a Fehér Házba is betörne, ha arról lenne szó. Mikor azt mondta egyszer, hogy a világon bármit megtenne értem, nem túlzott. És az az igazság, hogy én is így vagyok ezzel. Akármire képes lennék a férjemért.
- Mit akar csinálni? - kérdezem végül.
- Először is pihenjen egyet, aztán majd holnap mindent elmondok.
- De...
- Ne! - emeli fel a mutatóujját. - Nincsen semmilyen "de". Ne aggódjon, saját szobát kap kényelmes ággyal és vacsorával. Itt senki sem fogja bántani, erre becsületszavamat adom. - Feláll, elém sétál és újra kezet csókol. Irtózom az érintésétől, ezért gyorsan el is rántom a karomat. A férfi erre rám néz, az ajkaira pedig széles, titokzatos mosoly húzódik. - Amit én megígérek, azt be is tartom, Kate.

8 megjegyzés:

  1. Drága Dorine!
    Az első gondolatom az, hogy egy újabb Supernatural karakter *-* vííí. A második az, hogy egyre jobban tetszik ez történet. Igazság szerint imádom, hogy beindul ez az egész, és minden meggyőződésem, hogy Quinn nem is olyan rossz, mint amilyennek beállítja magát. Hiszen - bár igencsak a felszín alatt, de azért mégis - aggódott Kate miatt. Ha nem lenne benne törődés, nem világosította volna fel a maffia "etikettről".
    Aztán ott van a Főnök, aki, mindent betart, amire a szavát adja. Hát ebben nem hiszek, méghozzá az utolsó szó miatt. Hiszen Kate-nek hívta, amikor a lányt zavarta. Olyan kis sunyi állatnak tűnik:') Alig várom a folytatást! :)
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!
      Igen, tényleg azonos két karakter is, de nem direkt, komolyan mondom! Rájuk találtam, és így jött össze, legalább van közös képük meg minden. Amit Quinnről írtál - hát majd kiderül, igazad van-e. ;) Jók a megfigyeléseid, de ki tudja, elég-e ez? És a Főnök meg a sunyi állat... xd Na majd meglátjuk!
      Köszönöm, hogy írtál! <33

      Dorine

      Törlés
  2. Kedves Dorine!

    Szörnyen sajnálom ,hogy az előző fejezethez bunkó módon nem írtam, de a suli miatt örültem annak is, ha tudok egyáltalán olvasni valamit.
    Hihetetlen ,hogy milyen más világba varázsoltál minket egyik pillanatról a másikra. Éreztem ,hogy Quinn nem tisztességes ember és így lett. És a Főnök...nos félelmetesebb jelentre számítottam ,ahhoz képest eléggé ,,ártatlan" arcot vett fel. Kíváncsian várom ,hogy mit fog tenni Rob, ha megtudja mind ezt.
    Nagyon várom a folytatást. :)

    Ilona

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ilona,
      ugyan már, semmi gond! Mindig elmondom, így most is, hogy nem kell bocsánatot kérnetek ilyesmi miatt, én annak örülök, ha írtok, mert ez egyáltalán nem elvárás vagy kötelesség.
      Nagyon örülök neki, hogy ilyesmi megérzéseid vannak a történettel kapcsolatban, és remélem, nem fogok neked csalódást okozni!
      Köszönöm, hogy írtál! <33

      Dorine

      Törlés
  3. Drágaságom! :3

    Ahhw, imádtam! Te jó ég, Quinn egy kis csótány. Tudtam, éreztem, hogy az a pasas valamiben koszos, most pedig kiderül, hogy A maffia tagja. ANNAK a maffiának a tagja, amiben a drága Rob is benne volt, majd ha ez nem lenne elég, elkaptak Katie-t, hogy azután előcsalogathassák Robertet.
    Vajon mi lesz még itt?
    Most, fogalmam sincs, hogy milyen "fantasztikus" ötleteket tudnék veled megosztani, szóval ezt rábíznám a többi olvasódra, esetleg a csodás fantáziádra! ♥
    Egyszóval nagyon, rettentően kíváncsi vagyok!

    Nagyon ölel, Bo♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Booo <33
      Hát igen, egy kis csótány, ahogy mondod. Vagy hát ki tudja. ;) Valóban ANNAK a maffiának a tagja, és te jó jég, már alig várom, hogy tovább olvassátok! Azért én szívesen elolvasnám az ötleteidet, mert tudom, hogy tényleg fantasztikusak, szóval ha van kedved és energiád és időd, akkor megdobhatnál egy emaillel. :D Persze csak ha ráérsz, nem muszáj.
      Köszönöm, hogy megint megörvendeztettél! :33

      Dorine <33

      Törlés
  4. Drága Dorine!

    Te jó ég, az utolsó két részben eléggé felgyorsultak az események, szinte alig tudok lépést tartni! Húha, valahogyan lehetett sejteni, hogy Quinn tényleg nem jó ember, eléggé sok erre utaló jel volt sajnos. Viszont rettenetesen sajnálom, amiért Kate is rádöbbent már erre, és ilyen formában... Én a heléyben eléggé félnék, nem tudom, hogyan tudja ilyen nyugodtan kezelni a helyzetet!
    Eszméletlen rész lett, már tűkön ülve várom a következőt, hiszen zseniális vagy! <333333

    Sok-sok puszi, Azy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Azy!
      Megint egy fantasztikus komment a fantasztikus Azytól, aki folyton csak dicsér és elhalmoz mindenféle nem is igaz dolgokkal (:P)! Én csak rettenetesen köszönni tudom, hogy mindig itt vagy és írsz, erőt adsz a folytatáshoz, ami valljuk be, most aztán nagyon rám fér. Remélem, a folytatás is tetszeni fog és azt is izgalmasnak találod majd.
      Köszönöm, hogy írtál! <333

      Dorine

      Törlés