2014. május 4., vasárnap

Prológus

Kedves Olvasóim!
Egy kis izgalom van bennem, ahogy ezeket a sorokat írom, hiszen elérkezett a pillanat, hogy kitegyem nektek a Prológust. Tudom, mennyire rövid és menyire kevés dolgot árul el, de éppen ezért remélem, hogy majd visszajöttök! :) 
Nem tudom, mit írhatnék még ide, talán csak annyit, hogy nagyon kellemes olvasást kívánok, és őszintén szeretném, hogy itt maradjatok a történet végéig, hogy együtt izguljunk, sírjunk vagy nevessünk. Szóval akkor most kezdődjön a sztori!
Szeretettel,
Dorine Osteen
..............................................................................................




Nem tudom, hogyan kezdjem el. Nem tudom, meddig jutok. Az az igazság, hogy nem vagyok a szavak embere. Mégis, ahogy ezt mondom, csóválom a fejem, hiszen az én történetem is egyetlen szóval kezdődött.

~¤~

'if we're honest'
2012. 06. 06., Chicago
- Igen!
Boldogan felnevetek, a karjaim máris Robert nyaka köré kulcsolódnak, és érzem, hogy könnyek készülnek feltörni a szemeimből. Megkérte a kezem! Te jó ég, el se merem hinni!
Összeszorítom a szemhéjaimat, majd még erősebben kapaszkodom Robertbe. A hátamra simulnak a kezei, az ujjai finoman a bőrömbe mélyednek.
- Szóval igen? - kérdezi suttogva, a hangjában izgatottság bujkál.
- Igen, igen, igen! - bólogatok hevesen, csordogáló könnyekkel. Ezek örömkönnyek.
A szívem még akkor is kapkodva verdes a bordáim mögött, mikor a nap végén elválunk egymástól. Robert letesz otthon, anyáék háza előtt, és mielőtt belépnék az ajtón, még visszanézek rá. Vigyorogva intek egyet, a lámpák fénye megcsillan swarowski kristállyal díszített gyűrűmön. Robert átmászik az Opel anyósülésére, hogy kihajolhasson az ablakon.
- Szeretlek, Katie! - kiáltja jó hangosan, aztán felnevet, mikor kikerekednek a szemeim.
- Hé, halkabban már! - szorítom a számra az ujjamat. - Felvered a szomszédságot!
- Akkor gyere ide, és hallgattass el – válaszol még mindig fülig érő szájjal.
- A-a – vigyorodom el. Az ujjaim a kilincsre kulcsolódnak, készen arra, hogy benyissak a házba. Direkt húzom Rob agyát, na meg nem akarom, hogy apám kijöjjön. - Tényleg mennem kell – görbül le a szám. - Szeretlek, vőlegényem – küldök felé egy csókot. - Jó éjt! - Azzal sarkon fordulok, és eltűnök az ajtó mögött.
Mikor a zár kattan utánam, nekitámasztom a hátamat a fehérre mázolt fának, és hosszan kifújom a levegőt. A szívem még mindig szaporán ver, még hevesebben, mint az előbb, hiszen a szüleim még nem tudják, hogy Robert eljegyzett, és rajtam a sor, hogy tudassam velük. Egy kicsit félek, hogy apa mit fog szólni, mert nem nagyon kedveli őt, de végül is már felnőtt nő vagyok, azt csinálok, amit akarok. Nem vagyunk olyan régimódiak, hogy először az apától kelljen elkérni a lányt... Elvégre ez a huszonegyedik század, nem a tizennyolcadik.
Ökölbe szorítom a kezem, nehogy a kelleténél előbb meglássák a gyűrűt, és úgy lépkedek be a nappaliba. Tudom, hogy itt vannak, mert hallom, hogy szól a tévé. Magamba szívom az öreg szőnyeg és a narancsos illatosító otthonos keverékét, de nem segít enyhíteni az idegességemet. Biztos, hogy ennek így kell történnie? Minden lány átéli ezt, vagy csak én?
Ahogy belépek a nappaliba, a legelső, amin megakad a szemem, az a tévéképernyő. Éppen amerikai foci megy: a Chicago Bears csapatkapitánya indulatosan magyaráz valamit a bírónak. Aztán kiszúrom apámat, ahogy koncentrálva nézi, és anyámat, amint a karosszékben üldögél, és a lámpa finom fényénél egy újságot lapozgat. Ez a kép jó érzéseket kelt bennem, mert emlékeztet, hogy ez itt az otthonom. Akármi történjék is, a szüleim szeretnek engem.
- Sziasztok! - szólalok meg pár pillanat ácsorgás után, hogy végre felfigyeljenek rám.
- Szervusz, Kate! - Anya kipillant az újság mögül, és melegen elmosolyodik. A szemüveglencséjén visszatükröződik a foci.
- Merre jártál, mogyoró? - kérdezi apa. Felül a kanapén, és megpaskolja maga mellett a helyet. Gyorsan lehuppanok, és feszengve, mosolyogva várok a megfelelő pillanatra a bejelentéshez. De most komolyan, mégis mikor kéne eljönnie? Vagy csak tőlem függ? Egyszerűen mondjam meg nekik?
- Apa, anya, beszélhetnénk? - hunyom le egy másodpercre a szemeimet. Érzem, hogy egyből megdermed a levegő. A zörgésből rájövök, hogy anya letette az újságot, aztán lehalkul a tévé, és a szobát betölti a feszült várakozás. Felállok, de mivel remegnek a lábaim és mindjárt kidobom a taccsot, inkább leülök a dohányzóasztalra. A szüleim felvont szemöldökökkel néznek rám, én pedig az ajkamba harapok. Milyen jó lenne, ha Robert jelentené be nekik, és nem nekem kéne! - Szóval... - Mély levegőt veszek, megkapaszkodom az asztal szélében, és végre kinyögöm, amit akarok. - Robert megkérte a kezem.

13 megjegyzés:

  1. Drága Dorine!

    Mint már a chat-ben is említettem én biztos visszatérő leszek, és tádám, itt is lennék! Ez az aprócska, de mégis fantasztikus pár sor tökéletesen tükrözi a történeted további részeinek cselekményét. Hm, már most furdal a kíváncsiság, hogy Katie szülei, hogyan fognak reagálni erre a bejelentésre, és mi lesz Robert 'titka'. De azért ennyire nem kéne előre szaladnom, hisz még csak az elején járunk, amit már az elején is említettem, hogy fantasztikus! És nem, egyáltalán nem esek túlzásba! Szokásomhoz híven nagyon is eltértem a főtémától, így már nem is írok sok mindent, csak azt, hogy próbálom majd neked mindig írni, és kimondani a véleményemet.

    Ölel,
    Delilah Poole

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Delilah!
      Jaj annyira köszönöm a szavaidat, olyan jól esnek, főleg így az elején! Hálás vagyok, amiért visszajársz majd és írsz nekem, mert nagyon sokat jelent számomra.
      Ami pedig a Prológust illeti, tényleg rövidke lett, de remek, hogy neked tetszett! :3

      Ölellek,
      Dorine <3

      Törlés
  2. Drága Dorine!

    Bevallom még nem igazán olvastam tőled semmit, a THG fanficek nem az én világaim, de mikor megláttam a blogodat azonnal feliratkoztam rá, sok jót hallottam már rólad és nem is ért csalódás.
    Nem igazán tudom, mi lehet a piszkos kis titka Robertnek, bár van néhány sejtésem, mindenesetre várom az első fejezetet, a Prológus elnyerte tetszésemet.

    Csók,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Diana!
      Hűha, igazi kiváltság tőled ilyen kommentet kapni, mert én aztán tényleg sokat hallottam rólad, sokszor láttam a neved a blogspot világában, szóval köszönöm szépen, amit írtál, és igazán őszintén örülök neki, hogy tetszik a történet eleje! Robert titka természetesen ki fog derülni a történetben, legalábbis remélem... :D

      Dorine :)

      Törlés
  3. Drága Dorine!

    Először is nagyon örülök, hogy cserét kértél tőlem, ugyanis akkor biztosan nem találtam volna rád, de így szerencsére megtörtént. Az Ask.fm profilod alapján is nagyon szimpatikus, érett lánynak tűnsz, és nagyon tisztelem a hited és azt, hogy ki állsz a saját véleményed mellett. Éppen ezért is egyre inkább kíváncsi lettem az Agapé c. történetedre.

    A fülszöveg már elnyerte a tetszésemet, de igaziból ötletem se volt mire számítsak, és ez a tanácstalanság még mindig fennáll nálam, persze mindezt jó értelemben mondom. A Prológus sejtelmes lett, nagyon is, mint ahogyan említetted is, és igaziból az előszónak ez is a funkciója, hogy felkeltse a figyelmet, és ez sikerült is. A fogalmazásod tetszik, jól bánsz a szavakkal és tökéletesen érzékeltetted a felelőtlenül boldog ifjú menyasszony érzéseit, majd az idegességét is. Kíváncsi vagyok, hogy miképp fogod csavarni a szálakat, mert az alapötlet nagyon jó, már csak a megvalósítás súlya nehezedik a válladra.

    Én biztos maradni fogok, az állandó hozzászólásomat nem ígérem, de olvasni biztos foglak! További sok sikert kívánok Neked!

    Ölel,
    Carlie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Carlie!
      Annyira köszönöm, hogy írtál nekem! Reméltem, hogy beleolvasol majd a blogba, és mikor megláttam a kommentedet, nagyon megörültem nekiii. :3 Igényesnek tartom az A book and a mug of tea című lapodat, az anyák napi novellád pedig valami meseszép lett! <3
      Ami a történetemet illeti, végre ma sikerül megalkotni (köszönöm biri és Flo! <3) az igazi alapszálat, a lényegét az egésznek, Robert titkát, szóval boldog és izgatott vagyok, hiszen most már teljes erőbedobással állhatok neki az írásának. Olyan izgi! :3
      Oké, nem írok többet... xd Köszönöm szépen, hogy itt vagy, és remélem, továbbra is maradsz!

      Dorine <3

      Törlés
  4. Drága Dorine,

    Igazán örülök, hogy felkerült a prológus, remélem hamarosan az első fejezetet is olvashatjuk. Ha a kis fülszöveg nem lett volna elé, nekem mindenképp felkeltette az érdeklődésemet ez a kis bevezető is. Nagyon szépen fogalmazol!

    Millió puszi,
    Bia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bia,
      én örülök annak, hogy írtál nekem! Örülök, hogy felkeltette az érdeklődésedet a történet, és köszönöm szépen, hogy ezt a tudtomra is adtad! :)

      Dorine <3

      Törlés
  5. Drága Dorine!

    Kicsit megkésve, de itt vagyok, és szeretnék egy kommentet hagyni magam után, ahogy mostantól minden résznél fogok.
    Teljesen véletlenül találtam a blogodra, s azonnal lementettem a könyvjelzőim közé, gondolván, majd elolvasom a prológust, amint felkerült. Nem kellett csalódnom.
    Nagyon kíváncsi vagyok a sztori folytatására, a prológussal és a modulsávba kitett ismertetővel kellőképpen felcsigáztál.
    Gazdagodtál egy rendszeres olvasóval, köszönöm neked, hogy olvashatom ezt a történetet!

    Ölel,
    Lily J. S.xX

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lily Jade!
      Nagyon örülök neki, hogy még ha véletlenül is, de rátaláltál a blogomra, annak meg végképp, hogy fel is iratkoztál és visszajársz majd olvasni meg kommentelni! Köszönöm szépen, és remélem, legalább annyira tetszeni fog a történet, mint amennyire én be vagyok zsongva miatta. :D

      Dorine <3

      Törlés
  6. Áááá, Dorine :3
    Ez egy újabb cuki történet! Mármint nem a nyálas értelemben, hanem... na midnegy, szerintem érted, mit akarok mondani:)
    Nagyon tetszik a stílus, olyan kifinomult, és részletes, mint mindig <3
    Mostanában nem beszélünk, meg volt összetűzés is, pedig nem kéne, mert a végén megirigyellek a tehetséged miatt ;D
    Ölel,
    Orsi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értem, mire gondolsz, legalábbis nagyon remélem, hogy értem... És örülök neki, hogy tetszik a stílus! :)
      Tényleg nem szoktunk beszélgetni, de igazán nem kell irigyelned, te jó ég. >< xd

      Dorine :)

      Törlés
  7. Drága Dorine!

    Te jó ég, annyira örülök, hogy ezt a blogodat is figyelemmel kísérhetem, hiszen rengeteget jelentenek nekem az írásaid, egyszerűen sosem lehet velük betelni, imádom az összeset! És biztos vagyok benne, hogy ez a történet sem fog csalódást okozni, kíváncsian várom a folytatást! <33333

    Puszi, Azy

    VálaszTörlés